Hollywoodi forgatókönyv ötlet

Hollywoodi forgatókönyv ötlet

Írta: Diczig István Zsolt

Főcím előtt

Hétfőn reggel John vidáman fütyürészve indult el a munkahelyére. Amikor a bokros részekhez ért, hirtelen felvillant előtte egy fényportál és ott állt saját magával szemben.
- Ne ijedj meg! Pár szóban gyorsan elmondom. A jövő héten rájössz, hogy lesz egy különleges képességed…
- Ugyanaz, amiről az álmaim is szólnak?
- Pontosan! Na ez fog tetőzni egy eseményen, ahol rájössz, hogy teleportálni tudod magad az időben.
- Miért jöttél vissza ide, hogy ezt elmondd nekem?
- Hú, a sztori ennél bonyolultabb. Igazából azért vagyok itt, hogy minden másképp történjen.
- Mi minden?
- Akkor üljünk le és mindent elmesélek. Ma úgyis szar napod lenne benn, hívd fel őket, hogy nem mész be.
Ahogy egy félreeső pad felé sétálnak, indul a bevezetés és a főcím, meg ilyesmik.

A Park

- Szóval úgy jutott eszembe, hogy ugyanígy nyílt ez a kapu nekem is, aki egy hasonló kéréssel érkezett és abba az idősíkba, amikor már ismertem a képességem. Amiért én jöttem az, hogy ne hallgass rá, amikor elérkezel oda.
- De ez paradoxon, mert akkor most nekem nem kellene rád hallgatnom. Tehát két választásod van. Egy, most azonnal elhúzol vissza a saját idősíkodba és hagyod, hogy csak ennyi álljon rendelkezésemre, amit most hallottam. Kettő. A legapróbb részletekig elmondod, mi történt. Válassz!
- Te mit választanál?
- A pont elég információt. Rendelkezel annak képességével, hogy ezt úgy döntsd el, hogy ne manipulálj a jelen idősíkod érdekei szerint?
- Akkor miért akartad, hogy mindent részletesen elmondjak?
- Mert ismerem magam és tudom, hogy manipulálnál.

A helyzet az, hogy hivatalosan itt van vége ennek a novellának. Tökéletes a rövidsége és nyitva hagyja az olvasó fantáziáját, meghagyva neki a választ.

Igen ám!

Maga a történet viszont valahol megbizseregteti az embert és most a józan felem szól ki, mert eredetileg, amikor ennek nekiültem az volt a célom, hogy poénból írok egy sztorit olyan többszörös időcsavarral és hurkokkal, hogy mindenki belezavarodjon. A józan felem most azt mondja, meg lehet csinálni úgy is, hogy követhető legyen.


Tényleg kérek minden józan olvasót, elégedjen meg ennyivel. Mert ha ezt meg akarod érteni, az nem lesz könnyű. Ha sikerül, óhatatlanul fejlődik tőle az agyad. Ha fejlődik, más területeknek is ezt kell tenniük és fel is vetődik a kérdés: nem jobb-e neked így?

A novella azoknak a józan embereknek szól, akik megelégedtek ennyivel, amit abban találtak. Ugyanis a lényeget ennyiből is érteni. Akik inkább hisznek abban, hogy ilyesmi csak kívülről lehetséges, olvassák tovább!


Csak az ideális jövőmből fogadok el jeleket!

Út a pincéig

- Figyelj, amíg ezt eldöntöm, induljunk el Rick kis pinceklubjába, ott szerintem sokkal kevesebb feltűnést okoznánk.
- Simán ikreknek néznek minket, ez nem lehet gond.
- Addig van időm eldönteni, mert ha oda beülünk, szépen végighallgatlak.
- Mehetünk, időm végül is van.
- Addig útközben meséld el, hogy relatív idejű ilyenkor a valósidőd, vagy pont akkorra ugrasz vissza, mint amikor elindultál? Ugyanis ha relatív, felmerül a kérdés, hogy ki vagy addig, amíg ott zajlik az idő. Ha pedig ugyanoda érkezel vissza, nem nagyon csatangolhatsz el. Mindkét esetben bele lehet kattanni abba, hogy akár el is felejtheted, melyik idősíkból indultál. Ha végighallgatlak, azt ugye abból a célból tesszük, hogy változtassunk rajta. Mi van akkor, ha az elején egy pici változás teljesen megváltoztat mindent és így alig lesz valami, ami a történetedből aktuális marad?
- Nos a kérdésed jó. Van ilyen is és van olyan is. Attól függően, ki milyen fejlettségi szinten áll, ugyanis az eltérő idősíkok ismeretében rengeteg dolog csábít a visszaélésekre. Mind tanuljuk ezt…
- Mind? Hányan vagyunk?
- Ugye vagy te meg én, aki te vagyok egy pár héttel későbbről. Ám vagyunk még párhuzamos valóságokból is, akik szintén mozoghatunk az idősíkok, sőt akár a valóságok között is. Azaz vagyunk rengetegen és nem is vagyunk egyformák.
- Mindenki úgy is néz ki, mint mi?
- Bizony ám! Innentől csak önmagadban bízhatsz!

A pince

- Kicsit dohos, de jó az akusztikája. Tolok fel valami háttérzenét.
- Én teljesen elfelejtettem, hogy ennek a kulcsa nálam van.
- Volt, épp ma. Mivel ma nálam van.
- Tényleg, emlékszem. Ez jó, mert ez a pince akkor egyikünknél sem szerepel. El ne mondd senkinek és akkor tudjuk, ha itt találkozunk, azok csak mi lehetünk.
- Hányan vagyunk?
- Nem tudni. Szerintem ennek csak úgy tudnánk véget vetni, ha itt és most megölnélek. Akkor lehet, nem is lennének párhuzamos valóságbeli önmagaink, ám mivel erre garancia nincs, a legjobb amit tehetek ez a beszélgetés.
- Ezt értsem úgy, hogy itt vagy te, aki én vagyok a jövőből egy barát, akivel szemben állunk megint csak egy csomó velem, ráadásul párhuzamos valóságokból is?
- Valahogy úgy.
- Nem tűnsz sokkal öregebbnek, tehát nem hosszú a sztori.
- Mi van, ha mi nem öregszünk?

A bárpult

- Itt vannak a fények valahol lenn, mindjárt megtalálom.
- Mit iszol? Addig töltök valamit.
- Döntsd el te, mit ittál volna pár hete itt legszívesebben.
- Szerintem azt iszom én. Te mit?
- Jöhet a sör. Szeretek pisilés közben gondolkozni.
- Üljünk itt egy kicsit, aztán hátramehetünk a fotelekbe punnyadni.
- Ez hányadik ilyen utazásod?
- Nem tudom, ha sikerül  a sztorit végig elmondani, megszámolhatjuk.
- Magad részéről hogy állsz ebben a harcban?
- Lehet, hogy megfordul a harc állása, mert én vagyok itt, a döntő pillanatban.
- Honnan tudjam, hogy te az vagy, akinek mondod magad?
- Nem mindegy neked, hogy két héttel ez utánról vagyok itt vagy három?
- Ahogy látom neked nem mindegy.
- Akkor neked se.
- Na üljünk háta.

A fotelek

- Na mesélj. Megjött ez a képességem valamikor egy hét múlva.
- Igen, nos ezeket ilyenkor mások is észlelik és nem annyira partyarcok, hogy megértsék, hogy te csak kísérletezel, mert új neked ez. Erre figyelmeztetett…
- Na akkor most álljunk meg és lehet, ez lesz az egyik nagy különbség a történetek között. Hogy elnevezlek titeket. Te 2 héttel későbbről vagy, te leszel John2.
- Na és a párhuzamos valóságokkal mi lesz?
- Johhny, Johnny… miért, mennyi van?
- Akikkel én eddig találkoztam, velünk együtt öt.
- Te ebbe nem kattantál bele?
- Ha veled történik, érthető. Ha egy tábla előtt mondanám, ennyire se menne. Meg aztán felvetődik a kérdés, hogy mit csinálsz mondjuk John3-mal és Johhny25-tel?
- Akkor mit javasolsz?
- Nem kell javasolnom, mert 2 hét múlva úgyis azon az állásponton leszek, amin te.

- Szóval onnan érdekel, hogy megjelent előtted a jövődből…ö… ki is?
- A te időszámításod szerint, vagy az enyém szerint, ami ugye 2 héttel eltérnek egymástól? Hogy ne zavarodjunk bele, adj ahhoz mindig kettőt hozzá, amit én mondok és megkapod a tiédet.
- Nem lesz ebből kavarodás?
- Majd később kitaláljuk rá a megoldást.

- Tehát ott tartunk, hogy megjelent előtted mi a jövőből. Tényleg, ha nagyon megváltozik a jelen, hova ugrasz vissza?
- Jó nyomon vagy, mert mostantól minden nagyon képlékeny. Ahány valóság, annyiféle történet. Arra hamar rájöhetsz, hogy csak a saját idősíkunkban nincs barátnőnk, minden más esetben van valaki és nagyjából innen lehet képben lenni, hogy ki.
- Képben lenni?
- Hogy hol járunk. Meg mikor.
- Mi is átmegyünk más valóságokba?
- Megtehetjük.
- Akik ellenünk vannak, azok a nem partyarcok, azok kik?
- Na ezek is minden valóságban más. Vigyázz a barátokkal, mert rácsúszhatsz olyanra is, ahol lehetnek beépített emberek vagy ellenérdekű felek.
- Akkor az én békés, boldog, nyugodt életemnek vége?
- Azt még nem próbáltuk ki, mi van akkor, ha nem használod a képességedet.
- Mi értelme van, ha nem használhatom? Valamiért csak érkezik…

- Na akkor mondom, eddig mi történt.
- Vagyis nekem történni fog, ami lehet hogy változik, mivel most ezeket nekem elmondod. Hisz a kapott információk hatására lehet, sok dolgot másképp teszek, mint te.
- Igen, mert én például nem emlékszem arra, hogy megnyílt előttem egy féregjárat, hisz én nyitottam meg neked először.
- Akkor ezzel azt akarod mondani, hogy magadat tekinted az első számú én-nek? Hisz én vagyok itt, ebben az idősíkban otthon és ez a legfiatalabb idősík, ami azok előtt a történések előtt áll, amik után te.
- Látod, te is annak tekinted magad. Szerintem az a probléma egyik oka, hogy mind így lehetünk ezzel.
- Nem lehet, hogy ez az egész egy darab történet, csak mivel összevissza ugrálsz benne, így leszünk sokan? Na és azért vagyunk időnként ellenségesek, mert óhatatlan, hogy más látószögekre kerülünk? Ha nem te jöttél volna, pontosabban te jössz, de jóval későbbről, lehet teljesen más történetet mesélnél. így értem.
- Érdekes nézőpont. Hogy ne úgy nézzem, hogy „én és te”, hanem úgy, hogy „mi”.
- Nem, nem. Úgy, hogy „én”.
- Úgy nem tudom elmondani.

Az idő miatt

- Akkor mondd úgy, ahogy tudod, úgy döntöttem, végighallgatlak.
- Jó döntés. Na szóval ugyanígy szembe találkoztam saját magammal, mint te, de én már tudtam a képességemről és nem vágtam olyan bárgyú képet, ahogy te.
- Azért jó lenne úgy hallgatni, hogy mindenki én vagyok.
- Én én nem lehetek, ha későbbről jövök, mert csak ebből az idősíkból ismerem a sztorit. Nem tudnám úgy elmondani, hogy aztán megjelentem én, leadtam két lövést saját magamra fogalmam sincs miért, majd elugrottam, ugye megérted.
- Miért nem olyan ugrott ide, aki a teljes sztorit el tudná mondani az „én” nézőpontjából?
- Mert az te leszel.
- Ha most visszaugranál, akkor ki lennél? Az is én két hét múlva. Azaz ugyanaz az ember, aki te vagy most. Mi mind egyek vagyunk, csak elkülönülve érzékeljük magunkat az idő miatt.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Hogy egyikünk se ellenség.
- Na és a párhuzamos valóságokban, ahol teljesen más életeket élünk?
- Ott egy magasabb én nézőpontjából lehet ugyanaz.

Elvek

- Szerintem egy ilyen történet értelmezéséhez elvekre lesz szükség.
- Szabályokat akarsz alkotni?
- Tartani kell magam valamihez, amiről a jelenlegi önmagamra ismerek, ha később elmerülök a hatalomban.
- Mi van akkor, ha később másra lesz szükség és nem arra, amit most lefektetsz?
- Ha jól fekteted le, akkor nem történhet ebből baj. Ha gondolsz előre a lehetséges bajokra. Különben miért én lennék az, akire vágynak, ha teljesen mást akarok?
- Lehet csak neked van meg az a képességed, amit akarnak.
- Ha előre lefektetem az elveket, nem tudnak megváltoztatni.
- De csak akkor igaz, ha maradsz is ezeknél az elveknél. Különben olyan leszel, mint ők, akikkel a jelenlegi énünk szemben áll.

Új történet

- Nem gondoltál arra, azzal, hogy ide ugrottál és lényegében nem szóltál egy árva szót sem a sztoriról, az új összefüggésekbe helyezi eleve azt, amit mondanál?
- Nem értelek.
- Számítottál ilyen beszélgetésre? Ami után biztosan másképp látod a visszaugrás után a dolgokat?
- Hogy érted ezt?
- A jövőd keveredik. Hisz ha te vagy az, aki lead rád két lövést, az lehetsz te is, aki másképp látja a dolgokat pár új információ miatt. Lehet nem megölni akartad magad, hanem figyelmeztetni.
- Azzal tehát, hogy visszajöttem az időben és sikerült komolyan, mélyebben elbeszélgetnem egy józan állapotban a kérdéshez álló önmagammal létrehoztam egy időhurkot?
- Az időhurokkal pedig egy új történetet. Most már csak arra kellene figyelnünk, hogy az időhurkot a saját szolgálatunkba állítsuk.
- Azt hogy lehet?
- Felhasználod például tanulásra.

A helyzet az, hogy hivatalosan itt van vége annak a résznek, ami azoknak szól, akik felelőtlenül tovább olvasták. Jobban kinyitja az olvasó fantáziáját, meghagyva neki még több választ.

Igen ám!

A józan felem ugye azt mondja, meg lehet csinálni úgy is, hogy követhető legyen. Eredetileg az volt a tervem, hogy abszolút követhetetlen lesz, de ha valaki veszi a fáradságot és átviszi folyamatábrába, nem talál benne hibát.

Ami eddig itt történt, az már nem egy kisnovella, hanem már elfogadható igazinak. Tehát ami eddig történt, az az, hogy 1.) van egy kisnovellánk 2.) van egy novellánk is.

Tényleg kérek minden józan olvasót, elégedjen meg ennyivel. Mert ha ezt meg akarod érteni, az nem lesz könnyű. Ha sikerül, óhatatlanul fejlődik tőle az agyad. Ha fejlődik, más területeknek is ezt kell tenniük és fel is vetődik a kérdés: nem jobb-e neked így?

A nagyobb novella azoknak a felelőtlen, de józan embereknek szól, akik most döbbennek rá arra, lehet hogy sok lesz nekik, amit később találnak. Ugyanis a tágabb összefüggésű lényeget ennyiből is érteni. Akik inkább hisznek abban, hogy ez baromság, mert mi történhet abból, hogy végig olvassák, azok olvassák tovább!


Csak az ideális jövőmből fogadok el jeleket!

Ez tök sok meló és kedvem sincs hozzá. Szóval az biztos, hogy eddig tartott az ingyenes verzió!