Burjánzó Gejzír

a realisztikus ezotéria műfajában

"Hogy az emberből ne legyen sok, elég csak egy icipici sokk"

- Drágám, akkor ott teremsz abban az étteremben, amit kettőnk egy gondolata is megerősít?
- Persze, hopp, már itt is vagyok. Jó itt, mert ezekben az álomvilágokban nem lehet elkésni.
- Ez a hely abban jó, hogy itt mindig állandó minőség van.
- Igen, saját húsüzemük van.
- Elég hülye név ez arra az energiaportra, amire csatlakoznak.
- Nem véletlen Burjánzó Gejzír az étterem neve. Azért ilyen nehéz bejutni, mert itt különleges fogások is vannak.
- Nem tudom, én a stresszes embereket nem nagyon szeretem. A szelídebb zamatok kedvelője vagyok. Amikor egy ilyen ember kerül ezekbe a helyzetekbe...
- Igen, csak ezek tudják sajnos kiváltani ezeket a rezgéseket. Tudom, ahogy az embervédők ereje egyre nő, kerülnünk kell ezeket a helyeket, de most dupla élvezettel tekintsünk az este elé.
- Akkor teremjünk a kedvenc asztalunknál, Drágám!


















- Mikor szeretted így meg a gasztronómiát, hogy ilyen ínyenc lettél?
- Összefutottam egy bulin egy szakáccsal és rájöttem, hogy érdekel ez a világ.
- Mert menő?
- Igen és nem tudom hogy csinálják, hogy álommelóként adják el ezt a robotolást, amit végeznek. Itt szerintem önkéntes rabszolgák mosolyognak és tuti azért csinálják, mert el tudják így magukat adni kifelé menőnek. Látóknak nevezik magukat.
- Igen, ahogy jövünk kifelé, ugye milyen egzotikus ez a világ?
- Azért hiányzik pár dolog a régi világból, amikor nem voltunk még ennyire elkülönülve.
- Az Egy Álomról beszélsz? Tudod, hogy az nem működött.
- Szerintem rossz emberekkel végezték.
- Ha beleártod magad ennyire a politikába, tovább löknek minket kifelé. A múltkor már fáztam is!
- Hó az durva lehetett. Akkor fogjam be a pofámat?
- Tudod, hogy itt a falnak is füle van.


















- Jó szakács volt?
- Nem jöttem rá, milyen energiákkal dolgozott. Olyan ügyesen olvasztotta össze azokat a gondolataival, hogy egyedi ízük lett. Még most is beleborzongok, ahogy visszaemlékszem a rezgéseire.
- Mit csinált?
- Egy édességet. Állítólag maszturbáló szüzekből készült, de nem szoktam az ilyesmit elhinni elsőre. Te mit szeretsz?
- Nem is tudom mit rendeljek. Megvárom a legfrissebb étlapot.






















- Az irigységet szereted?
- A jó irigységhez nem jutni hozzá akárhol.
- Itt jó szokott lenni.
- Nem tudom, keresgélek még. Megvan! Áskálódás kis kárörömmel. De mi legyen hozzá a köret?
- Negyvenes nők kapuzárási pánikja?
- Az túl száraz nekem most. Nehéz jól megcsinálni a szex utáni dicsekvést, de ezek itt válogatott emberanyaggal dolgoznak. Bízom a helyben, azt rendelek hozzá! Te mit?
- Elegem van a világból.
- Ilyen nehéz kajára vágysz? Ez egytálétel, lehet nem friss.
- Én is bízom a helyben.



















- Szerinted mi lesz az embervédőkkel?
- Istenék leszarják, ők nagyban utaznak. Azt meg nem fogja leállítani holmi esztelen lények sorsa, akik pont ott élnek, ahol ezek az őshonos élőhelyek kerülnek veszélybe. Mi itt csak kihjasználjuk a helyzetet, mivel imádunk élősködni és még ki is adjuk magunkat angyaloknak.
- Igen, ezt imádom én is. De mi lesz, ha közelebb vezényelnek minket a Külvilághoz?
- Fázni fogunk.
- Én hallottam egy csomó rémtörténetet fejfájásról. Az ilyesmit én el se tudom képzelni.
- Nekem se tudták érthetően elmondani, mi az a fej.

- Hogy lehet valakit étteremben behányatni?
- Mondd neki azt, hogy a húsleves állattetemből főzött tea. Jó időben elsütve sikeres lehet.